Riportok, interjúk

Egy restaurátor érzései a könyvek kapcsán

2020.06.05 14:22

Lukácsy Tibor restaurátor vélekedik a szakma szépségeiről.

Az emberek általában olvasóként találkoznak  a könyvvel, ez a viszony lényegesen különbözik a restaurátorétól. Több is, kevesebb is. Leegyszerűsítve, a különbség főleg abban van, hogy a restaurátor előbb az anyagot látja, aztán a technikát, majd ezt követően formát, és csak a legvégén  tartalmat. A restaurátor számára a könyv elsősorban műtárgy értéket képvisel. Ebben az értékrendben elköteleződhet egy korszak, egy stílus felé, de a technológia vagy anyag iránt is. Vannak például olyan könyvrestaurátorok, akik a távol-keleti kötések szakértői, vagy a színes borító-papírok festésének a mesterei. Míg mások egykori, a nagy hagyományú könyvkötő mesterek munkáit restaurálják előszeretettel és nagy szakértelemmel. Nyilván ezekben az esetekben is tudunk szubjektív érzésekről beszélni. Sőt, a magán praxisomban is megtapasztaltam olyan érzést, ami talán spirituális kapcsolatnak nevezhető, a könyv eredeti kötésének készítőjével vagy tulajdonosának vonatkozásában. A hosszadalmas munka közben gondolatok, intuíciók, sugallatok merülnek fel bennem. Valami olyan érzés ez mintha ezek a szakemberek rám bízták volna alkotásuk szellemiségét, jövőjét, ápolását. Képzeletben abban a műhelyben járok ahol a csontenyv szagában, rossz fényviszonyok között, esetleg sokat nélkülözve végezték napi munkájukat. Megismerni őket technikájuk, alkalmazott díszítőelemeik, bélyegzőik, de még az anyagválasztásuk alapján is. Meglepő módon az egyik könyvben találkoztam egy pontos rajzolatú ujjlenyomattal. Valószínűleg kormos kézzel foghatták meg. Felmerült bennem a kérdés: Ki hagyta ott? Mikor került rá? Mi volt annak a hétköznapi mozdulatnak a története? Ami azért is érdekes, mert az ujjlenyomatban jelen van viselőjének személyazonossága.

A szuggesztív érzelmi hatásoktól függetlenül az értékmentés szándéka vezérel. Ilyenkor azért is dolgozom, hogy az ő alkotásuk ne vesszen kárba. Számomra a könyv esztétikai, formai helyreállítása fontos momentum, hogy egykorvolt létezésük emlékét minél tovább életben tartsam. Nagyon gyakran névtelen emberek remek munkáit kapom meg, és az elismerés, törődés nekik is jár, azért  mert egy olyan tárgyat hoztak létre ami, megérte a XXI. századot. Természetesen sokszor megérint az a pillanat is, amikor idős emberek, eljönnek hozzám, hogy egykori szerelmes írásaikat, leveleiket, családi irataikat szeretnék méltó módon helyreállítani vagy beköttetni és így, viszont látni. Hoznak még, féltve őrzött titkos naplót, emlékkönyvet, és megkérdezik: mit tudok ezzel kezdeni? A padláson megtalált kincsek között mindig van egy, két könyv, ami eljut hozzám. Kották és színházbérletek, meghívók, fotóalbumok, régi újságok. A legszürreálisabb olyan anyagot javítani, ami velem egy korú. Ilyenkor szembe lehet nézni akár a saját magunkat alkotó anyag törékenységével és nagyszerű túlélőképességével is. A szememmel láthatom, a kezemmel tapinthatom mit tehet az idő értékeinkkel, mert nemcsak az órákkal mérhetjük azt. Kopás, sárgulás, bomlás stb. Azok a tárgyak amikkel dolgozom, alternatív kronométerek, tökéletesen mutatják az idő múlását. Jó volna azt mondani, hogy a restaurátor megtudja fordítani az idő haladási irányát. Nyilván nem, de azt szerénytelenség nélkül és illő tisztelettel mondhatja, hogy tudja annak látszatát kelteni, és már ez se kevés.

Webáruház készítés